I Love SISU <3 - A shanghai-kaland

Közel egy évvel ezelőtt a szegedi Konfuciusz Intézetben rendezett Őszközép Fesztiválon kóstoltam először meg a tradicionális kínai holdsütit. Őszinte leszek, nagyon nem ízlett. Mivel ismét közeleg a kínai emberek egyik legfontosabb ünnepe, az üzleteket elárasztották a különböző kiszerelésben és ízben kapható, eléggé jól kinéző sütikék. Az első negatív élmény után nem adtam fel a dolgot, elhatároztam, hogy megcsinálom a nagy Holdsüti Tesztet. Ennek az első fordulója meg is történt szombaton, ám erről nem ejtek több szót, majd csak legközelebb. Ennél sokkal fontosabb és izgalmasabb dolgok is történtek az elmúlt egy hétben, mióta nem jelentkeztem. 

Kedves Barátaim, örömmel értesítelek benneteket, hogy 2014. augusztus 16-án végre LÁTTAM IGAZI PANDAMACKÓT!!!!! Hármat is. Mindez a Shanghai Zoo-ban történt. Már régebben terveztük a nővéremmel, hogy elmegyünk pandanézőbe, de vagy az időjárás, vagy pedig egyéb programok közbeszóltak. Az elmúlt héten viszont megegyeztünk, hogy ha esik, ha fúj, mi akkor is elmegyünk pandázni. Reggel kilenckor el is indultunk a bázisunkról, hogy még időben kiérjünk az igencsak messzinek mondható állatparkba. A közel egy órás metróúton rengeteg gyerek és idős utazott velünk, minden bizonnyal ők is jöttek állatokat nézni. Ahogy kiértünk a Shanghai Zoo metrómegállóból, hatalmas sor fogadott bennünket. "Sajnos mi nem tudtuk, hogy mire vár a több száz ember", így előre sétáltunk megváltani a jegyünket. Annak a sok embernek egy életnyi ideje van megnézni az országuk egyik legnagyobb állatkertjét, viszont nekünk csak egy hónapunk, így ennek arányában kb. negyed órát álltam sorba a jegyekért, és máris indultunk boldogan be a hatalmas kapun, amely egyben a pandákhoz vezető utat is jelentette. Rengeteg fajta állatot láttunk, a pandikák kicsit enerváltak voltak, de attól irtó édesek. Két álom között kicsit megmozdultak, csak hogy lássuk, hogy nem plüssállatok fekszenek az üvegkalitka mögött. A kínai állatkertekről rengeteg rémhírt olvastam már, viszont ennek 1/7-ed része sem igaz. Elég tágas és szépen rendezett helyen voltak az állatkák (kivéve a fókák, az tényleg gáz volt), láthatóan jól érezték magukat (amennyire bezárva egy állat jól érezheti magát), és sokan voltak. Igazán pozitív csalódás volt, hogy az egyes fajtákból 4-5 példányt szemügyre vehettünk, betekinthettünk némelyikük családi életébe, láthattuk hogy nevelik, tanítják az állatgyermekeket az állatszülők. Láttunk gorillát, arany majmot, elefántot, zebrát, zsiráfot, pávát, aranyhalakat, többféle medvét, alpakkát és még sorolhatnám miket. A kínaiakról tudni kell, hogy a totemállatuk, a pandával ellentétben ők eléggé aktívak és hangosan. Ezt ezen a csodás panda-napon sem rejtették véka alá, így három óra sétálgatás után, egy kicsi csöndre vágyva indultunk vissza Hongkou kerületbe. Viszont azzal, hogy még ha csak egy rövid ideg is, de láthattuk ezeket a cuki fekete-fehér mackókat, egy igazi álom vált valóra. 

Vasárnap shoppingolással egybekötött kultúrprogramot terveztünk. Elmentünk a város történelmében az egyik legnagyobb mérföldkőnek tekinthető épületbe, a kommunizmus elindulásának helyszínére. A kínaiak ezt a múzeumot is hatalmas igényességgel és precízséggel állították össze. Dokumentumok, tárgyi bizonyítékok, viaszszobrok szemléltették a huszadik századi Kínai történelmét. Nagyon tetszett. 

A tervezett vásárlást egy kis esősétára cseréltünk, ugyanis nem találtuk meg az üzletet amit kerestünk. Vagyis megtaláltuk, de később kiderült, hogy a vásárlási tanácsadómmal félreértettük egymást. Nem baj, legalább azt a környéket is jól körbejártuk. Innen a JingAn Templomba vettük utunkat. Három megállót tettünk meg metróval és a leírtak alapján a kettes kijáraton kellett volna távoznunk, hogy pont a templom bejáratához érjünk. Mi a jól bevált módszerünket követve azonban inkább a saját utunkat követtük, és hat kapuval arrébb jöttünk fel a földfelszínre. Szitált továbbra is az eső. Ez a város kezd a Széchenyi téren elhelyezett párakapu gigamegaváltozatára hasonlítani. A nedvességben való útkeresés közben egyszer csak hatalmas tömegre bukkantunk. Gondoltunk, hogy ez biztos a templomra várakozó turistatömeg, így követtük őket. Pár perccel később azonban kiderült, hogy ők nem az óriásBuddhát kívánták megnézni, hanem a város könyvvásárára akartak bejutni. Kígyózó sorok, több ezer ember esernyővel és belépőjeggyel a kezében várta, hogy bejuthasson a Shanghai Book Fair-re. Jó volt látni, hogy van olyan hely a világon, ahol ekkora kereslet van a könyvekre. A meghatottságon felül azonban még mindig a düh állt, hogy lassan fél órája bolyongtunk a tömb körül és nem találtuk a templomot amit oly annyira kerestünk. Már majdnem feladtuk a dolgot, amikor megláttam az égbe emelkedő hatalmas aranyoroszlánokat (vagy valami ilyesmi állatokat). Végre megtaláltuk a JingAn Templomot. A kapun belépve egy csoda fogadott bennünket. Soha életemben ehhez foghatót még nem láttam. Egy hatalmas buddhista kolostor lapult meg a nagyvárosi miliő kellős közepén. Az épületkomplexum falai fölött néhol bevillant egy OldNavy vagy egy Prada tábla, de ez sem tudta megcsorbítani a hely szellemét. Egyszerre minden dühöm és mérgem elszállt, mert ez az egész egy csoda volt. Szavakkal leírhatatlan és a fotókkal is csak enyhe képet tudnék mutatni erről a templomról. Még most is kiráz a hideg, ha csak rágondolok. És nem azért mert ma is szétáztunk és átfagytunk kint. Ugyanis az eső a szitálást abbahagyta, helyette pedig rendes fokozatra váltott. Most már inkább egy hatalmas tuskabinra hasonlít a város. De nem baj, mert így is lenyűgöző, magával ragadó és pezsgő. Ez Shanghai, és ezért szeretem!!