I Love SISU <3 - A shanghai-kaland

Sziasztok! 

Mint ígértem, beszámolok a kampuszban éjszakánként hallható furcsa hangok eredetéről. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi lehet, mivel mégsem indultunk felfedezőútra aznap, amikor a legutóbbi bejegyzésemet készítettem. Továbbá azóta sem voltunk megnézni a hangokból valami harcművészeti edzésnek sejthető esti programot. 

Az elmúlt hétköznapok leginkább a tanulással teltek. Csütörtökön meglehetősen sok házi feladatot adott fel a tanárnő, így egész estig bent tanultunk a Hotelban. Viszont pénteken egész izgalmas délutánunk és esténk volt. egy született shanghai-i vezetésével nyertünk betekintést a város életébe. Először elmentünk ebédelni egy Shanghai Min nevezetű helyre, ahol hagyományos shanghai-i ételeket szolgálnak fel. Kínai szokás szerint egyszerre többféle ételt hoztak ki, majd az asztal közepéről mindenki azt szedett a tányérjába, amit szeretett volna. Az egyetlen szabály az volt, hogy a "közös tányérból" mindig a fehér evőpálcával, így a saját tányérunkból mindig a fekete evőpálcával kellett megfogni az ételt. Az ebéd mellé többféle teát is kínáltak, minden nagyon pazar és finom volt. Mindezek után, tele hassal Shanghai Pudong negyedébe (a modern rész, tele felhőkarcolókkal) látogattunk, ahol a World Financial Centerben (közismert nevén sörnyitó) egy kortárs kínai művészeti kiállítást tekintettünk meg. Ez szerintem sokkal inkább reklámfogás volt a legújabb angol ránctalanító maszknak, mintsem művészeti értéket képviselő kiállítás. A felhőkarcoló "udvarában" több száz műanyag pandát állítottak ki, ezen felül mindenhol kis standokon népszerűsítették a Panda.w termékeit. Természetesen több mondanivalója is volt a pandáknak, ugyanis a műanyagállatkákon felül talán bambuszból fonott, tradicionális pandácskák is helyet kaptak a vitrinek alatt, mindegyik egyedi festéssel és díszítéssel felruházva. Ezek az alkotások egy-egy híres kínai embert, vagy esetenként rajzfilmfigurát mintáztak meg, így kapcsolva össze a jelent és a múltat. A kihalófélben élvő pandák megmentése is terítéken volt, így még a jövő is felbukkant a Sörnyitó tövében. Azért el kell mondjam, hogy nagyon kis cukik voltak a macikák. 

Az utunkat innen a régi Bund felé vettük, majd egy kínai "cukrászdában" vártuk a sötétedést, hogy teljes pompájában és fényében élvezhessük a várost. A Pudong folyó ezen oldaláról a történelmi várost láttuk, ami személy szerint nekem jobban tetszett, mint a modern rész. Az én szememben a csilli-villi felett győzedelmeskedett az igazi építészet. De ez lehet csak az én régimódi látásmódomat tükrözi. 

Miután kigyönyörködtük magunkat a fényekben és épületekben, visszaindultunk székhelyünkre, a Hongkou negyedbe. Mivel ismét éhesek voltunk, shanghai-i idegenvezetőnk egy hagyományos, vidéki kínai éttermet mutatott meg nekünk. A hely arról híres, hogy a CCTV által vetített, "Bite of China" sorozat egyik epizódjában egy bácsit mutatnak be, akinek a tésztáit forgalmazza ez az étterem. Több fincsi kaja mellett ezt is megkóstoltuk, ez sem volt rossz. Sőt, szerintem a legjobb tészta volt, amit az elmúlt 10 napban ettünk. Ide még biztos vissza fogunk térni. 

Szombaton a Shanghai Zoo-ba szerettünk volna menni, megnézni, hogy hogy vannak pandabarátaink, de sajnos egész nap borzalmas idő volt; borult volt és szakadt az eső. Így itt maradtunk a kampuszban, ahol lépten-nyomon ismerősökbe botlottunk. Először görög tanulótársunkkal, Dezdemónával (persze nem így hívják, de ez az igazi nevéhez legközelebb álló név, amit valaha hallottam) elmentünk ebédelni. Dezdemóna egy ötven körüli görög üzletasszony, aki egy éve tanul kínait egy olyan görög nemzetiségű tanártól, aki szintén résztvevője a nyári nyelvkurzusnak. Nem is lenne baj, csak az illető tanár diák minőségben van jelen, és életében először most beszélt kínai emberrel. Így Dezdemóna (a saját bevallása szerint is) nincs a toppon a nyelvvel, de nagyon igyekszik. Ebéd után az sarki olasz kávézó-pizzériába ültünk be, ahol spanyol tanulótársunkkal, Patrísiával találkoztunk. Vele is beszélgettünk egy kicsit, de mivel mindenki be van stresszelve a tanulás miatt, így nem volt egyikőjük sem túl szórakoztató beszélgetőtárs. Ettől függetlenül nagyon aranyosak mindketten. 

Miután kibeszélgettük magunkat feljöttünk a szobába tanulni, de "saaajnos" rövidesen felhívott az új kínai barátnőm (az interjúzós csaj), nevezzük csak simán ÚjKínaiBarátnőnek. Feljött hozzánk kicsit beszélgetni, majd úgy elröppent az idő, hogy elmentünk együtt vacsorázni és végül nem írtuk meg a hétfőre feladott leckét. (azóta ez már természetesen pótlásra került)

Ma viszont egy nagyon izgalmas helyen jártunk. A kb Shanghai-tól 124 km-re fekvő kis városkába, MuDu-ba látogattunk. Itt megtapasztaltuk az igazi Kínát, ahogy a filmeken, sorozatokban és a képeskönyvekben látjuk. Gyönyörű kertek, tavak, házikók borították a város történelmi részét, ami leginkább arról nevezetes, hogy a Qing Dinasztia egyik uralkodója hat alkalommal látogatott el ide. Megértem őt, noha nem vagyok sem a Qing dinasztiabeli polgár, az uralkodója meg főleg nem.Valóban mesés hely volt, ahol nagy szerencsénkre még a lótuszvirágzás végét is elkaptuk. A várost kettészelő folyócska partjain az éppen folyó csatornázás mellett régi kínai ruhákba beöltözött és plüssmacival pózoló fiatalokat, nyársra tűzött, frissen sütött rákokat, skorpiókat vagy valami ilyesmiket, édességüzleteket, igazi hamis igazgyöngyöket láttunk. A helyben készített büdös tofu a legnépszerűbb fogás az ide látogató turisták számára. Éppen ezért  MuDu levegőjét feledhetetlen illat teríti be. Most mindenki engedje el a fantáziáját, azzal kapcsolatban, hogy milyen szagra kell itt gondolni, mégis iránymutatóként a két hete elázott, majd megdöglött kutyát adnám meg. Borzalmas volt. Természetesen ezt nem kóstoltuk meg, viszont ettünk egy helyi édességet, ami több mint 200 éves múltra tekint vissza, valamint nagyon finom kínai jégkrémet. Mungóbab ízesítéssel. Mindkettő valóban elég jó volt. 

Délután indultunk vissza a nyüzsgő Shanghai-ba, ahol várt a kínai házi feladat, és a napi Coco adag. Most megyek is, mert a lecke kész, a Coco viszont még nem volt meg. A Chanel sem. De majd az legközelebb. 

Puszi nektek kedves Barátok!