Sziasztok!
Ma rövid leszek, mert későre jár, holnap pedig reggel kezdődik az isi!! Jeessszzzóóóóó!!!
Kezdek tényleg kínasztár lenni. Ma a kantinban reggeliztünk (zabkása, kókuszos golyócska és kekszi), amikor odajött egy fiatal lány és megkérdezte, hogy valamelyikünk adna-e neki egy riportot a szakdolgozatához. Mondtam, hogy persze, nagyon szívesen. A témája a kínai nők volt, ami igen érdekes téma, európai szemmel. Csaknem egy óra hosszán keresztül elemeztük a témát. Valóban érdekes volt. A lány utána kedvesen megadta a telefonszámát, ha bármi van, hívjam fel nyugodtan, mindenben segít. Szóval már egy szakdolgozatba is bekerülök. :-D
Ezek után az utunkat a közelinek nem mondható Konfuciusz Templomhoz vettük. 6 metrómegállóra volt ez a városrész, ami először elég furcsának tűnt. Hatalmas építkezések mindenütt, viszonylag sok ember és furcsa szagok. Miközben próbáltuk a térképről leolvasni, hogy merre is kell mennünk, hirtelen egy hatalmas régi kínai stílusú kapuhoz értünk, ahol már ki is volt nyilazva, hogy a Templom balra található. Ezen az utcán végigsétálva rengeteg pici boltocska fogadott bennünket. Kétes üzletek, de fantasztikus kincsekre leltünk. A Konfuciusz Templomhoz érve gyönyörű látvány fogadott bennünket. (majd töltök fel képeket, de a panda egy jaguár a helyi internet sebességéhez képest.)
Ahogy itt körbejártunk elhatároztuk, hogy elmegyünk a Fuxing Parkba. további 2 metrómegállót tettünk meg, majd az aluljáróból egy hatalmas luxusplázába sétáltunk be. Szerintem a Vogue Magazinban található összes márka felsorakozott a közel tíz emeleten. Mi csak tátott szájjal néztünk. Azért még vissza fogunk menni részletesebben szemügyre venni a csillogást.
Innen elsétáltunk a Parkba, útközben kértem eligazítást több embertől, és egy bácsi meg is dicsért, hogy nagyon jó a kínaim, szépen beszélek. Azért ez jól esett. ;-) Egy hosszabb séta után meg is érkeztünk a Fuxing Parkba, ami egy csoda volt. Táncoltak, taijiztak, játszottak, sárkányt eregettek, karaokeztak az emberek, láttunk hímző nénikét, DJ bácsit, aki szolgáltatta a zenét a tánchoz, többen meditáltak, vagy csak sétáltak, napoztak, egyszóval jól érezték magukat. Boldogok voltak. A hatalmas nyüzsgés és zajok közepette mégis valami olyan nyugalom és biztonság ült azon a helyen, ami otthon elérhetetlen számunkra. Az emberek kedvesek egymással, a fiatalok és az idősek jól érzik együtt magukat, közösen kapcsolódnak ki, nem számít, hogy ki honnan jött, hiszen erre a helyre mindenki egy közös céllal jön, ami pedig nem más, mint a szórakozás. Fantasztikus!!! Természetesen itt is nagy látványosságnak számítottunk, egy bácsi úgy rázta a fejét és nevetett, ahogy rám nézett, mintha nem hitte volna el, hogy embert lát. Az idősek integettek, köszöntek, utánunk fordultak. Azért örülök, hogy ekkora örömet tudunk szerezni nekik csupán azzal, hogy végigsétálunk közöttük.
Dióhéjban ennyit a mai napról, megyek aludni, mert tényleg nagyon elfáradtam. Fél 11kor indultunk el a rezidenciáról és 9 órakor érkeztünk vissza. Hosszú, de nagyon tartalmas, szívet melengető napot zártunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.