I Love SISU <3 - A shanghai-kaland

Megérkezés – egy nap alatt három nap

Szerencsésen, épségben, egészben megérkeztünk Shanghaiba. A csomagjainkról is pont ez mondható el, úgyhogy teljesen minden rendben van.

Az úton is minden rendben volt, ha egy szóval jellemeznem kellene, akkor a hosszú szót választanám. Dubairól viszont meglepően a hideg szavunk jut eszembe, ugyanis az ott (mármint a helyi repülőtéren) töltött tíz óra alatt csaknem szétfagytunk. Az éjszaka közepén eszembe is jutott, hogy biztos abban a városban vagyunk-e, ahol röpködnek a negyven fokok, nem pedig Grönlandra kormányozta a gépet a pilóta. Utána reggel megláttam a felkelő napot, és az égen kívül az is világossá vált, hogy valóban jó helyen járunk.

A Shanghai Pudong Airporton is minden gördülékenyen ment, a határátlépésnél is kedvesek voltak (nyomtam is az értékelő gépen egy mosolygós fejet a határőr hölgynek), a pénzváltónál is segítőkész volt az úriember, noha csaknem 2000 forinttal lehúzott bennünket 100 dollár beváltásakor. De hát a szabály az szabály.

A reptérről kiérve hosszú sor várakozott a taxikra, de még szerencse, hogy ez nem jelentette azt, hogy sok időbe telik, mire kocsit kapunk. Pörgősen halad minden, megmondtuk hova szeretnénk menni és már mutatták is, hogy melyik autóhoz menjünk. Rögtön el is kezdtem alkudozni (természetesen kínaiul ;-) )  a sofőrrel, aki megígérte, hogy 300 yuanért elhoz bennünket a hotelba, ami nem rossz összeg egy 50 kilométeres útért. Útközben viszont, noha a bácsi a 80-as táblánál 110-zel, míg a 60-asnál 90-nel száguldott, átértékelte a tarifát, és mondta, hogy nézzük meg, minden autó megelőz bennünket, olyan nehéz a cuccunk, így legyen inkább 400 yuan. Mondtam neki, hogy nem ezt beszéltük meg, ő még kicsit erősködött, kérdezte, hogy rendben van-e a dolog, mondtam, hogy nem. Így kicsit panaszkodott még, hogy milyen lassan megyünk, de végül nem szólt semmit, csak a búcsúzásnál kérte, hogy adjunk mégis neki még egy kis pénzt. Fejenként akár 10 yuan is jó lett volna neki, de mondtam, hogy az alku az alku. Végül mondta, hogy ez nem jó (bu hao) én meg mondtam, hogy nagyon jó (hen hao). Végül jót nevetett, és elment.

A hotelba érkezve egy szép aula fogadott bennünket, ahol nem volt csak két tizenéves helyi(nek tűnő) kisfiú. Álldogáltunk egy darabig, végül  megláttam egy hátuleső szobában a recepciós fiút, és szóltam, neki, hogy itt vagyunk. Már nagyon várt bennünket, minden papírmunkát elvégeztünk és egy kis fennakadással ugyan, de elfoglaltuk a szobánkat. A nővéremmel vagyok együtt, egy elég jó, nemrég felújított szobában. Szép és tiszta minden, a légkondi is jól üzemel, szerintem már túl jól is, úgyhogy tényleg minden remeknek mondható.

Ma reggel (azaz délben) mikor felkeltem és kinéztem az ablakon, észrevettem, hogy látótávolságon belül (még ha nagy lenne a szmog, akkor is belül lenne) van a város három emblematikus épülete, a Sörnyitó, a Pearl Tower, és a TV torony. Szóval a szállásunk elhelyezkedése sem rossz.

Délután itt a környékben sétálgattunk, majd a focistadionnál egy hatalmas plázába tértünk. Csillivilli volt minden, rengeteg számomra is ismert és ismeretlen üzlettel. Itt ebédeltünk is egy igen jó helyen, ahol magunknak válogattuk össze, hogy mit szeretnénk, hogy egybefőzzenek, pároljanak, vagy süssenek (vagy valami ilyesmi, csak nem találom a szakszót rá) nekünk. Egy papíron kellett bejelölni a hozzávalókat, ami egy rövidebb kódfejtés után sikerült is. Húst nem kértünk bele, mivel az Emirates Airlines jóvoltából az elmúlt két napban hústultengésünk volt.  Egy nagy tálba hozták ki az elkészített ebédet, és egy-egy tál rizst. Ezután mindenki szedett magának, ahogy és amit szeretett volna. Finom, bőségesen elég, és meglehetősen csípős ebédünk volt, noha megbeszéltem a pincérfiúval, hogy nem kérünk erőset. Így világossá vált a félelmem, hogy valóban nem biztos, hogy mindenki beszéli a kínai nyelvjárásomat. Majd ezen hétfőtől kezdődően javítok, ígérem.

Ebéd után a Hongkou Plázában található Carrefour supermarketba indultunk felfedezőútra. Furcsa volt, ugyanis a termékek egy részéről fogalmuk sem volt hogy micsoda, amiről pedig azt hittük, hogy tudjuk, kiderült, hogy mégsem az. Ilyen volt az általam mini szárított almának hitt, kimérve kapható termék. Egy kedves elárusító hölgytől meg is érdeklődtem, hogy jól gondolom-e, hogy almachipset árusítanak, majd felvilágosított, hogy ez csipkebogyó, nem alma. Ezek után egy kellemes beszélgetésbe elegyedtem vele a magyar és a kínai csipkebogyók méretéről, majd meg is kínált vele. Finom volt és biztos nagyon egészséges is. A pénztártól való távozás után megláttam egy teaüzletet, ahova be is tértem. Nagyon kedvesek voltak az eladók, egy rögtönzött teaszertartás keretein belül meg is kínáltak két féle teával, egy nem olyan kellemes ízűvel és egy annál is inkább fincsibb jázminos zöld teával. Vettem is náluk egy kis PuErh teát, remélem az is finom lesz. A plázatúra után hazaindultunk (nem, még nem Szegedre). Útközben annyian megbámultak bennünket, hogy ha ez így marad, hamarosan közlekedési balesetet fog okozni a jelenlétünk. A biciklisek, elektromos biciklisek, motorosok majdnem egymásnak mentek, annyira megdöbbentek rajtunk. Egyébként pont annyira, mint én egy bambuszbokor mellett megbúvó közvécén. Na ebből lett majdnem a tömegszerencsétlenség, amikor azon fagytak le a 35 fokban a helyiek, hogy én hogy kapok sokkot ettől. Metasokk a javából.

Holnap beíratkozunk az isibe, és a további programot még nem tudom.

Összefoglalva az elmúlt három napot: Jól vagyunk, az emberek nagyon kedvesek, facebook tényleg nincs, viszont meleg az van. Persze ez nem baj, hisz a nyár az ettől nyár!

Puszi mindenkinek!! Holnap újra jelentkezem!